A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házasság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házasság. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. február 23., szerda
Férj-feleség szerep 1
Eszti nagyon jó bejegyzést írt a női és férfi szerepekről. Érdemes elolvasni IDE kattintva.
2011. február 18., péntek
Megengedhetem-e magamnak?
- hogy csak a saját szükségleteimet, vágyaimat akarjam betölteni, holott ketten egy testté lettünk?
- hogy azt higgyem, megtehetem, megengedhetem magamnak, hogy felébe kerekedjek döntéseimmel, akaratommal, és ezáltal azt sugározzam, hogy én jobb és több vagyok?
- hogy ne figyeljek rá eléggé, és elhiggyem, hogy természetes, amit tesz, amit végez?
- hogy arra gondoljak, mással könnyebb lenne?
- belefásuljak a hétköznapokba?
- hogy vádoljam a helyzetünkért, körülményeinkért vagy bármiért is?
- ......
Természetesnek vehetném, hogy működik a házasságunk, de amikor másokat hallok a saját vagy mások házasságáról beszélni, akkor elgondolkodom, hogy ezek a dolgok nem magától működnek, és rajtunk múlik, nem a szerencsén, hogy tartós lesz-e a házasságunk.
Egy orvosi rendelő várótermében voltam tanúja egy beszélgetésnek (nem kellett hallgatóznom, olyan hangosan beszéltek). Két fiatal nő beszélgetett a kapcsolataikról. Egyikük nagyon hangosan és természetesen beszélt arról, hogy a férje és a gyermeke mellett vannak még kapcsolatai. Ezeket úgy állította be, amelyek lelki kapcsolatok, amelyekben rá tudott hangolódni a másik férfira, félszavakból is megértették egymást. A munkahelyén sok ilyen kapcsolata volt, hiszen ápolónő, és bizony sok időt töltött együtt orvosokkal. A férje tudott ezekről a kapcsolatokról, de állítólag nem zavarta. A férjét csak a gyereke miatt nem hagyja el. Szó esett még fogyókúráról is, én pedig végig azon gondolkodtam, hogy ez egy szappanopera vagy a valóság.
Újból szembesülnöm kellett azzal, hogy a sátán nagyon okos , és orránál fogva vezeti az embert, aki enged neki.
Miért gondoljuk azt, hogy egy másikkal könnyebb lenne? (Nem beszélek olyan házasságokról, ahol egyik fél a másik életét veszélyezteti) Minden kapcsolaton dolgozni kell. Minden emberben vannak "meglepetések", rossz is, és ez benne van a pakliban. Amíg csak magamra figyelek, a saját vágyaimra, addig azt nézem, nekem hol, kivel jó, de ha lezárt dolognak tekintem a házasságomat, akkor azt építem. Hihetetlen, de Isten át tud formálni bárkit. Ha végiggondolom házasságunk elmúlt 10 évét .... teljesen megváltoztam, megváltozott a felfogásom, az életcélom. Hálás vagyok Istennek azért, hogy ez jó irányba változott. Azért imádkozom, hogy a házasságunkban tudjak fejlődni, alkalmazkodni, hiszen való igaz, hogy csak a kapcsolatainkat visszük magunkkal a túlvilágra.
Megj: Ezalatt azt értem, hogy ha Isten gyermekei vagyunk itt a Földön, akkor a mennyben is együtt leszünk majd, és örülni fogunk az együttlétnek, habár ott nem lesz házasság.
Érdekes dolog ez a női egyenjogúság. Magunk alatt vágjuk a fejszét. Ugyanis, ha belegondolunk a mentőövet dobjuk el magunktól. Gondoljunk arra, milyen jó, hogy tartozunk egy erős férfihoz, aki ha kell, megvéd.
Eszembe jutott, hogy fiatal lányok is alig várják, hogy elköltözzenek otthonról, és a maguk lábára álljanak. Ezzel az apai védelem alól bújnak ki. Azt hiszik, hogy így szabadabbak lehetnek, pedig így csak a szabadosságra van nagyobb kísértés.
Tetszik az a hozzáállás, amit amerikai blogokban olvastam, hogy a lány addig maradhat otthon a családban, amíg akar vagyis amíg férjhez nem megy. addig az apa védelme alatt áll. Ez talán régimódinak tűnik, de ha belegondolunk, nagyon reális, és megvédi a lányt attól, hogy olyan munkára, helyekre kényszerüljön a megélhetés miatt, ami erkölcsileg nem elfogadható.
Reggelenként Mózes első könyvét olvassuk közösen a családban. Ma éppen Rebeka és Izsák házasságkötését olvastuk. Érdekes látni, hogy milyen hittel fogadták el, hogy Isten Rebekát választotta Izsáknak, holott még nem is találkoztak. Elhinni azt, hogy egy házasság működni fog nélkül, hogy emberek jól kitalálták, megszervezték volna.... ha érdekel valakit, majd írok a saját megismerkedésünkről :)
Azért imádkozom, hogy tudjak munkálkodni a házasságunkon, és hogy Isten olyan házastársakkal áldja meg gyermekeimet, akikkel áldottak lehetnek, és hogy hagyják hogy Isten vezesse őket bele a házasságba.
2010. december 19., vasárnap
Mi kell a férjednek?
A nők egyenjogúságra törése óta szerintem nem csak egyes nőkben (mint bennem is) dúlnak nagy harcok, hanem bizonyára nagyon sokakban. Talán nem tör úgy felszínre, de valószínűleg mindenkiben ott van a feszítő kérdés: miért élek, karrier vagy család vagy mindkettő?
Én vallom azt, ami bizonyára sokakat megbotránkoztat, hogy a férfi a család feje, vezetője, papja, és a feleség engedelmességgel tartozik neki. Ez nem szolgai engedelmesség, hiszen, ha belegondolok, hogy nem nekem kell hatalmas döntéseket meghozni, és eltartani egy családot, akkor örömmel teszem.
Hála Istennek nem vagyok karrierista. Majdnem elkapott a gépszíj, de idejében leálltam, és fantasztikus döntés volt.

Azonban ezzel még nincs lezárva a dolog. Itthon vagyok a gyerekekkel 24 órában, de ez nem jelenti azt, hogy állandóan mellettük ülök. Végzem a házimunkát, blogolok, tanulok (kötés, horgolás, html), alkotok (nyelvoktatócsomagot, pulóvert), tanítom a gyerekeket, és a gyülekezetben is igyekszem tenni ezt-azt. De min legyen a hangsúly? És melyik tölt el örömmel, melyik kapcsol ki?
Nem szeretek főzni, egyszerűen taszít, és emiatt sokszor nem is sikerül, mert kedvetlenül állok neki. Nem hiszem, hogy egy kisgyerekes családban rendet lehet tartani (hacsak nem a gyereknevelés rovására megy), és egyáltalán érdemes.
Ezzel szemben nagyon szeretek magányosan alkotni (bármit... a szlogenem: bármire képes vagyok, ha békén hagynak, lásd html). De ebbe nagyon bele tudok feledkezni, és ez nem megy úgy, hogy esténként van egy órám, és akkor csinálom. Ez olyan, mint az ihlet, néha jön, és elsodor :D
Mondhatnám, hogy ehhez van kedvem, tálentumom, de nem tudom ezt nyugodt szívvel mondani. A férjem nagyon türelmes, támogató, de két nap után (amit szinte csak a konyhában töltöttem :D) azt mondta: ezt szeretem, mikor sürögsz-forogsz, és gondoskodó vagy....
Hiszem azt, hogy vannak tálentumaink, vágyaink, de vannak kísértéseink is. Vagyis nem biztos, hogy ami jó nekem, az jó a családomnak is. Áldozatot kell hozni. Csak ez nagyon nehéz, és vigyázni kell, hogy ne az legyen a vége 10 év után, hogy: miattad nem bontakoztam ki.
Úgyhogy azért imádkozom mostanában, hogy meglássam, mi az életemben a tálentum, és mi a kísértés, a hiúság. És hogy Isten nem kegyetlen, azt abból is látom, hogy tegnap boldog voltam, hogy elmosogattam :D :D de azért ez nem ilyen egyszerű. A harc az harc.
Én vallom azt, ami bizonyára sokakat megbotránkoztat, hogy a férfi a család feje, vezetője, papja, és a feleség engedelmességgel tartozik neki. Ez nem szolgai engedelmesség, hiszen, ha belegondolok, hogy nem nekem kell hatalmas döntéseket meghozni, és eltartani egy családot, akkor örömmel teszem.
Hála Istennek nem vagyok karrierista. Majdnem elkapott a gépszíj, de idejében leálltam, és fantasztikus döntés volt.
Azonban ezzel még nincs lezárva a dolog. Itthon vagyok a gyerekekkel 24 órában, de ez nem jelenti azt, hogy állandóan mellettük ülök. Végzem a házimunkát, blogolok, tanulok (kötés, horgolás, html), alkotok (nyelvoktatócsomagot, pulóvert), tanítom a gyerekeket, és a gyülekezetben is igyekszem tenni ezt-azt. De min legyen a hangsúly? És melyik tölt el örömmel, melyik kapcsol ki?
Nem szeretek főzni, egyszerűen taszít, és emiatt sokszor nem is sikerül, mert kedvetlenül állok neki. Nem hiszem, hogy egy kisgyerekes családban rendet lehet tartani (hacsak nem a gyereknevelés rovására megy), és egyáltalán érdemes.
Ezzel szemben nagyon szeretek magányosan alkotni (bármit... a szlogenem: bármire képes vagyok, ha békén hagynak, lásd html). De ebbe nagyon bele tudok feledkezni, és ez nem megy úgy, hogy esténként van egy órám, és akkor csinálom. Ez olyan, mint az ihlet, néha jön, és elsodor :D
Mondhatnám, hogy ehhez van kedvem, tálentumom, de nem tudom ezt nyugodt szívvel mondani. A férjem nagyon türelmes, támogató, de két nap után (amit szinte csak a konyhában töltöttem :D) azt mondta: ezt szeretem, mikor sürögsz-forogsz, és gondoskodó vagy....
Hiszem azt, hogy vannak tálentumaink, vágyaink, de vannak kísértéseink is. Vagyis nem biztos, hogy ami jó nekem, az jó a családomnak is. Áldozatot kell hozni. Csak ez nagyon nehéz, és vigyázni kell, hogy ne az legyen a vége 10 év után, hogy: miattad nem bontakoztam ki.
Úgyhogy azért imádkozom mostanában, hogy meglássam, mi az életemben a tálentum, és mi a kísértés, a hiúság. És hogy Isten nem kegyetlen, azt abból is látom, hogy tegnap boldog voltam, hogy elmosogattam :D :D de azért ez nem ilyen egyszerű. A harc az harc.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)