Hát először is nem írtam blogbejegyzést... már egy ideje. Elvagyok azzal, hogy
Virág ontja magából a jobbnál jobb ötleteket, sztorikat, ami megmelengeti a szívemet és jókat nevetek a humorán.
Sokszor fekszem úgy le, hogy már megint nem csináltunk semmit, nem tanultunk eleget, a ház rendetlen, a gyerekek rosszak, mi lesz a vizsgán? Aztán az Úr mindig megajándékoz egy-egy olyan nappal, ami kárpótol, és habár rendszerint ezekből kevesebb van, mégis többet nyom a mérlegen.
Szeretem
Carissa oldalát olvasgatni, és készítek is Samunak (3) kis feladatokat, de legtöbbször olyan ötletesen eljátszik két pálcikával vagy három kártyával, hogy fölösleges feladatokon törni a fejem. Egyszerűen leül, előveszi a színes habszivacs-betűket, a régi kekszesdobozt (aminek kis rekeszei vannak, olyan, mint a bombonos doboz, csak nagyobb mélyedésekkel), és színek szerint különválogatja felszólítás nélkül.
Persze többször van olyan, hogy hisztizik, nem hagyja Johannát tanulni, de erről nem szívesen szoktam blogolni :) Ezért van az, hogy talán úgy tűnik, nálunk minden simán halad, és mintacsalád vagyunk, NEEEM.
Johanna (7) pedig a minap zeneszerzőkről kezdett kérdezgetni. Ugyanis a zenesuliban látta, hogy a nagyobbak tanulgatják a zeneszerzők életét. Elővette a füzetét, és kezdte leírni a zeneszerzők életét, persze a saját elgondolása szerint (kattints a képre, hogy el tudd olvasni):
És nem akart leállni, csak írta-írta, és kérdezte, hogy milyen zeneszerzők vannak még. Átbogarászta a Mozartról szóló kis könyvet, amit a könyvtárból kölcsönöztünk ki, és meghallgatta a CD-t.
Mikor már nem jutott több zeneszerző neve eszembe, elővetettem vele egy könyvet, majd jöhettek a festők. Van Goghot jól ismeri, és amikor megemlítettem Degast, akkor felcsillant a szeme: "ja, a balerina-festő" :)
Nyolc oldalt írt így tele az én csemetém, aki általában teljesen összeomlik két sor írás után, és úgy érzi, hogy nála szerencsétlenebb nincs a világon. Az írása csúnya, legalábbis szerintem. . Ennek egyik oka az íráskép-váltás az iskola-váltás miatt.
Így írt elsőben. A másik ok, hogy a zenesuliban is így írtak a lányok :)
A másik meglepetés az ukránozás volt. Elolvasott egy kis könyvecskét (A kesztyű), ami valójában egy
mese sok képpel, ukránul, cirill betűkkel, és sok mindent megértett belőle. Ez azért különös, mert egy héten egy ukránórája van, a többi rajtam múlik, és én sem tudok ukránul.
Ennek örömére készítettem egy kis feladatot a meséhez, hogy gyakorolhassuk. Letöltheted
innen. (Iratkozz fel hírlevelemre, hogy megkapd a jelszót az oldalhoz)
Az ilyen események, napok megörvendeztetnek, és ilyenkor nem sokat törődöm azzal, hogy mi lesz a vizsgán, mert a lényeg az, hogy mi lesz az életükkel :)