A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kötés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kötés. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. február 8., kedd
2010. december 19., vasárnap
Mi kell a férjednek?
A nők egyenjogúságra törése óta szerintem nem csak egyes nőkben (mint bennem is) dúlnak nagy harcok, hanem bizonyára nagyon sokakban. Talán nem tör úgy felszínre, de valószínűleg mindenkiben ott van a feszítő kérdés: miért élek, karrier vagy család vagy mindkettő?
Én vallom azt, ami bizonyára sokakat megbotránkoztat, hogy a férfi a család feje, vezetője, papja, és a feleség engedelmességgel tartozik neki. Ez nem szolgai engedelmesség, hiszen, ha belegondolok, hogy nem nekem kell hatalmas döntéseket meghozni, és eltartani egy családot, akkor örömmel teszem.
Hála Istennek nem vagyok karrierista. Majdnem elkapott a gépszíj, de idejében leálltam, és fantasztikus döntés volt.

Azonban ezzel még nincs lezárva a dolog. Itthon vagyok a gyerekekkel 24 órában, de ez nem jelenti azt, hogy állandóan mellettük ülök. Végzem a házimunkát, blogolok, tanulok (kötés, horgolás, html), alkotok (nyelvoktatócsomagot, pulóvert), tanítom a gyerekeket, és a gyülekezetben is igyekszem tenni ezt-azt. De min legyen a hangsúly? És melyik tölt el örömmel, melyik kapcsol ki?
Nem szeretek főzni, egyszerűen taszít, és emiatt sokszor nem is sikerül, mert kedvetlenül állok neki. Nem hiszem, hogy egy kisgyerekes családban rendet lehet tartani (hacsak nem a gyereknevelés rovására megy), és egyáltalán érdemes.
Ezzel szemben nagyon szeretek magányosan alkotni (bármit... a szlogenem: bármire képes vagyok, ha békén hagynak, lásd html). De ebbe nagyon bele tudok feledkezni, és ez nem megy úgy, hogy esténként van egy órám, és akkor csinálom. Ez olyan, mint az ihlet, néha jön, és elsodor :D
Mondhatnám, hogy ehhez van kedvem, tálentumom, de nem tudom ezt nyugodt szívvel mondani. A férjem nagyon türelmes, támogató, de két nap után (amit szinte csak a konyhában töltöttem :D) azt mondta: ezt szeretem, mikor sürögsz-forogsz, és gondoskodó vagy....
Hiszem azt, hogy vannak tálentumaink, vágyaink, de vannak kísértéseink is. Vagyis nem biztos, hogy ami jó nekem, az jó a családomnak is. Áldozatot kell hozni. Csak ez nagyon nehéz, és vigyázni kell, hogy ne az legyen a vége 10 év után, hogy: miattad nem bontakoztam ki.
Úgyhogy azért imádkozom mostanában, hogy meglássam, mi az életemben a tálentum, és mi a kísértés, a hiúság. És hogy Isten nem kegyetlen, azt abból is látom, hogy tegnap boldog voltam, hogy elmosogattam :D :D de azért ez nem ilyen egyszerű. A harc az harc.
Én vallom azt, ami bizonyára sokakat megbotránkoztat, hogy a férfi a család feje, vezetője, papja, és a feleség engedelmességgel tartozik neki. Ez nem szolgai engedelmesség, hiszen, ha belegondolok, hogy nem nekem kell hatalmas döntéseket meghozni, és eltartani egy családot, akkor örömmel teszem.
Hála Istennek nem vagyok karrierista. Majdnem elkapott a gépszíj, de idejében leálltam, és fantasztikus döntés volt.
Azonban ezzel még nincs lezárva a dolog. Itthon vagyok a gyerekekkel 24 órában, de ez nem jelenti azt, hogy állandóan mellettük ülök. Végzem a házimunkát, blogolok, tanulok (kötés, horgolás, html), alkotok (nyelvoktatócsomagot, pulóvert), tanítom a gyerekeket, és a gyülekezetben is igyekszem tenni ezt-azt. De min legyen a hangsúly? És melyik tölt el örömmel, melyik kapcsol ki?
Nem szeretek főzni, egyszerűen taszít, és emiatt sokszor nem is sikerül, mert kedvetlenül állok neki. Nem hiszem, hogy egy kisgyerekes családban rendet lehet tartani (hacsak nem a gyereknevelés rovására megy), és egyáltalán érdemes.
Ezzel szemben nagyon szeretek magányosan alkotni (bármit... a szlogenem: bármire képes vagyok, ha békén hagynak, lásd html). De ebbe nagyon bele tudok feledkezni, és ez nem megy úgy, hogy esténként van egy órám, és akkor csinálom. Ez olyan, mint az ihlet, néha jön, és elsodor :D
Mondhatnám, hogy ehhez van kedvem, tálentumom, de nem tudom ezt nyugodt szívvel mondani. A férjem nagyon türelmes, támogató, de két nap után (amit szinte csak a konyhában töltöttem :D) azt mondta: ezt szeretem, mikor sürögsz-forogsz, és gondoskodó vagy....
Hiszem azt, hogy vannak tálentumaink, vágyaink, de vannak kísértéseink is. Vagyis nem biztos, hogy ami jó nekem, az jó a családomnak is. Áldozatot kell hozni. Csak ez nagyon nehéz, és vigyázni kell, hogy ne az legyen a vége 10 év után, hogy: miattad nem bontakoztam ki.
Úgyhogy azért imádkozom mostanában, hogy meglássam, mi az életemben a tálentum, és mi a kísértés, a hiúság. És hogy Isten nem kegyetlen, azt abból is látom, hogy tegnap boldog voltam, hogy elmosogattam :D :D de azért ez nem ilyen egyszerű. A harc az harc.
2010. december 16., csütörtök
2010. október 10., vasárnap
Csipkesál
Nagyon szeretem Erika blogját.
Az őtervezése ez a sál. Sikerült megkötnöm az egyszerű változatát kisebb-nagyobb hibákkal :)
Az őtervezése ez a sál. Sikerült megkötnöm az egyszerű változatát kisebb-nagyobb hibákkal :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


