A következő címkéjű bejegyzések mutatása: engedelmesség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: engedelmesség. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 3., csütörtök

Haragudhatok-e?

Ma délelőtt a Kain és Ábel történetét olvastuk (1Mózes 4), és érdekes volt elgondolkodni azon, hogyan is lesz úrrá rajtunk a bűn, vagy hogyan állíthatjuk meg a gyújtózsinórt még idejében, mielőtt bűnt követnénk el.

Ef 4,26 "Ha haragusztok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal"

Hol van a határ a megengedett harag és a bűn között? Nálam ugyanis a harag rögtön bűnt szül, még mielőtt észreveszem, és kiabálok, ordítok, vétkezem.

"Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? 
Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta." (1Mózes 4,6-7)

Szabad tehát haragudnom, de még mielőtt átadnám a területet a sátánnak, Istentől kell erőt kérnem, hogy le tudjam győzni a haragomat. Ha nem teszem, akkor a haragom  vezet, és bűnbe visz. Ilyenkor teszek olyat, vagy mondok olyat, amit nem szerettem volna, de  már nem tudtam leállítani a bomba gyújtózsinórját, és felrobbant.

Ez nagyon nehéz feladat, de ezt kell tennem nap mint nap, és ezt kell gyermekeimnek is megtanítanom.

2011. június 25., szombat

Keseregjek vagy örüljek?

Nyár van, vakáció, mi mégsem hagytuk abba teljesen a tanulást, mert szerintem az ismétlés és folyamatos tanulás a tudás kulcsa. Matekból kötelező kitöltenünk még egy munkafüzetet, ugyanis a szöveges feladatokat nem tudja Johanna pontosan megoldani az 5 lépés szerint (adatok, tervezés, megoldás, ellenőrzés, válasz) (Nálatok is így megy ez?)Sajnos az apáczais könyvet nem sikerült megvenni, amit a tanci kért, hanem egy hasonlót...

Ma elkezdtük a szöveges feladatok gyakorlását. Nem is a megoldással vana gond, hisz az egyszerűeknél rávágja a választ, hanem az 5 lépéssel. Közben kiderült, hogy az írott négyese inkább W mint 4 :( és a kicsi írott o sem az igazi. Ezért büntetésből ezekből kellett 4-4 sort írnia. Nagyon elszomorít, hogy ezek az apró dolgok nem működnek, ezt kudarcként élem meg, az engedetlenségének. Mert ugye ő mindig jobban akarja tudni, mint én, és a saját feje után megy.

Szóval eléggé felhúztam magam, és elkeseredtem. Vajon mit csinálok rosszul? Ha csak ő lenne, könnyebb lenne, de az öccse egy örökmozgó, és nem igazán lehet biztos napirendet összeállítani.

Aztán megkértem, hogy a gyülekezeti gyerekkönyvtárunk angol könyveiből egyet olvasson fel (sorra felolvassuk ezeket CDre, hogy hatékonyabb legyen, és így lehet kikölcsönözni). Ez jó gyakorlás neki, és egyben szolgálat is. A férjem is elámult, hogy milyen profin olvas angolul :)

Szóval van egy kis sikerélményem is, de nem tudom eldönteni, hogy most keseregjek vagy örüljek? Nem is a tudás itt a kulcsfontosságú, hanem az engedelmesség. Nem baj, ha nem tudja a mateket (persze gáz egy kicsit), de ha a négyeseket azért írja rosszul, olvashatatlanul, mert nem érdekli, és nem fogad szót, az baj. legalábbis az én felfogásom szerint.

A másik visszahúzó tényező, hogy a szomszéd barátnők egész nap lötyögnek. A szülők keményen dolgoznak a kertben, fóliában, viszik a piacra, a gyerekeket pedig nem vonják be a munkába. Én városi vagyok, de a gyerekeimet már a kapálásba is bevonom, persze csak mértékkel. Azonban látják, hogy a többieknek se tanulni, se dolgozni nem kell.

2011. június 18., szombat

Tanítás vagy nevelés?

 Egy barátnőmmel beszélgettünk a gyerekekről, és elmondta, hogy a kiskamasz lányának nagyon jót tett tanulás szempontjából az új suli, de viselkedés szempontjából nem, sőt.
Elmondtam, hogy nálam az első a nevelés és aztán a tanulás. Ez nem azt jelenti, hogy nem fontos a tanulás, de nem fontosabb. Gondoljunk bele: miért kaptuk gyermekeinket? Hogy Isten szerint neveljük őket, hogy majd ők is az Úr követői legyenek, ha Ő úgy akarja.
Ha csupán a tanulásra fektetem a hangsúlyt, akkor könnyen ugyanolyanok lesznek, mint a többi, nem hívő családban felnőtt gyerek. Az iskola és a kortársak fogják formálni. Már tapasztaltam, hogy sokkal nehezebb kijavítani egy nevelési problémát, mint korrepetálni matekból. Bizonyos elrontott nevelési ügyekkel évek óta küzdök a gyerekeknél nagyon kevés sikerrel, viszont a félévkor oly sötétnek tűnő matekes helyzet egy hónap alatt megoldódott kevés energiabefektetéssel.

Éppen ezért nagyon odafigyelek, hogy amikor pl. nyelvtanulásról van szó, akkor ne legyen a tanulás a nevelés kárára. Elküldhetném a gyerekeket egy nyelvi táborba, de nem teszem, mert úgy érzem, hogy még kicsik ahhoz, hogy megálljanak egyedül a világgal szemben. Ezért más alternatívákat keresek.

2011. március 7., hétfő

Gyereknevelés (videó)

 
 http://www.ustream.tv/recorded/2154137#utm_campaigne=synclickback&source=http://kbgy.hu/dr-tapolyai-emoke-gyermekneveles&medium=2154137

2011. február 18., péntek

Megengedhetem-e magamnak?

  • hogy csak a saját szükségleteimet, vágyaimat akarjam betölteni, holott ketten egy testté lettünk?
  • hogy azt higgyem, megtehetem, megengedhetem magamnak, hogy felébe kerekedjek döntéseimmel, akaratommal, és ezáltal azt sugározzam, hogy én jobb és több vagyok?
  • hogy ne figyeljek rá eléggé, és elhiggyem, hogy természetes, amit tesz, amit végez?
  • hogy arra gondoljak, mással könnyebb lenne?
  • belefásuljak a hétköznapokba?
  • hogy vádoljam a helyzetünkért, körülményeinkért vagy bármiért is?
  • ......



Természetesnek vehetném, hogy működik a házasságunk, de amikor másokat hallok a saját vagy mások házasságáról beszélni, akkor elgondolkodom, hogy ezek a dolgok nem magától működnek, és rajtunk múlik, nem a szerencsén, hogy tartós lesz-e a házasságunk.

Egy orvosi rendelő várótermében voltam tanúja egy beszélgetésnek (nem kellett hallgatóznom, olyan hangosan beszéltek). Két fiatal nő beszélgetett a kapcsolataikról. Egyikük nagyon hangosan és természetesen beszélt arról, hogy a férje és a gyermeke mellett vannak még kapcsolatai. Ezeket úgy állította be, amelyek lelki kapcsolatok, amelyekben rá tudott hangolódni a másik férfira, félszavakból is megértették egymást. A munkahelyén sok ilyen kapcsolata volt, hiszen ápolónő, és bizony sok időt töltött együtt orvosokkal. A férje tudott ezekről a kapcsolatokról, de állítólag nem zavarta. A férjét csak a gyereke miatt nem hagyja el. Szó esett még fogyókúráról is, én pedig végig azon gondolkodtam, hogy ez egy szappanopera vagy a valóság.

Újból szembesülnöm kellett azzal, hogy a sátán nagyon okos , és orránál fogva vezeti az embert, aki enged neki.

Miért gondoljuk azt, hogy egy másikkal könnyebb lenne? (Nem beszélek olyan házasságokról, ahol egyik fél a másik életét veszélyezteti) Minden kapcsolaton dolgozni kell. Minden emberben vannak "meglepetések", rossz is, és ez benne van a pakliban. Amíg csak magamra figyelek, a saját vágyaimra, addig azt nézem, nekem hol, kivel jó, de ha lezárt dolognak tekintem a házasságomat, akkor azt építem. Hihetetlen, de Isten át tud formálni bárkit. Ha végiggondolom házasságunk elmúlt 10 évét .... teljesen megváltoztam, megváltozott a felfogásom, az életcélom. Hálás vagyok Istennek azért, hogy ez jó irányba változott. Azért imádkozom, hogy a házasságunkban tudjak fejlődni, alkalmazkodni, hiszen való igaz, hogy csak a kapcsolatainkat visszük magunkkal a túlvilágra.

Megj: Ezalatt azt értem, hogy ha Isten gyermekei vagyunk itt a Földön, akkor a mennyben is együtt leszünk majd, és örülni fogunk az együttlétnek, habár ott nem lesz házasság.


Érdekes dolog ez a női egyenjogúság. Magunk alatt vágjuk a fejszét. Ugyanis, ha belegondolunk a mentőövet dobjuk el magunktól. Gondoljunk arra, milyen jó, hogy tartozunk egy erős férfihoz, aki ha kell, megvéd.
Eszembe jutott, hogy fiatal lányok is alig várják, hogy elköltözzenek otthonról, és a maguk lábára álljanak. Ezzel az apai védelem alól bújnak ki. Azt hiszik, hogy így szabadabbak lehetnek, pedig így csak a szabadosságra van nagyobb kísértés.

Tetszik az a hozzáállás, amit amerikai blogokban olvastam, hogy a lány addig maradhat otthon a családban, amíg akar vagyis amíg férjhez nem megy. addig az apa védelme alatt áll. Ez talán régimódinak tűnik, de ha belegondolunk, nagyon reális, és megvédi a lányt attól, hogy olyan munkára, helyekre kényszerüljön a megélhetés miatt, ami erkölcsileg nem elfogadható.

Reggelenként Mózes első könyvét olvassuk közösen a családban. Ma éppen Rebeka és Izsák házasságkötését olvastuk. Érdekes látni, hogy milyen hittel fogadták el, hogy Isten Rebekát választotta Izsáknak, holott még nem is találkoztak. Elhinni azt, hogy egy házasság működni fog nélkül, hogy emberek jól kitalálták, megszervezték volna.... ha érdekel valakit, majd írok a saját megismerkedésünkről :)

Azért imádkozom, hogy tudjak munkálkodni a házasságunkon, és hogy Isten olyan házastársakkal áldja meg gyermekeimet, akikkel áldottak lehetnek, és hogy hagyják hogy Isten vezesse őket bele a házasságba.

2011. január 1., szombat

Nancy Campbell előadása: Szép otthonok






Itt is meghallgathatod.
Ne felejts el visszanézni, hiszen még 6 előadás tartalmát nem hallottad!
Ha angolul szeretnéd meghallgatni a teljes előadássorozatot, innen letöltheted!

2010. december 19., vasárnap

Mi kell a férjednek?

A nők egyenjogúságra törése óta szerintem nem csak egyes nőkben (mint bennem is) dúlnak nagy harcok, hanem bizonyára nagyon sokakban. Talán nem tör úgy felszínre, de valószínűleg mindenkiben ott van a feszítő kérdés: miért élek, karrier vagy család vagy mindkettő?
Én vallom azt, ami bizonyára sokakat megbotránkoztat, hogy a férfi a család feje, vezetője, papja, és a feleség engedelmességgel tartozik neki. Ez nem szolgai engedelmesség, hiszen, ha belegondolok, hogy nem nekem kell hatalmas döntéseket meghozni, és eltartani egy családot, akkor örömmel teszem.
Hála Istennek nem vagyok karrierista. Majdnem elkapott a gépszíj, de idejében leálltam, és fantasztikus döntés volt.


Azonban ezzel még nincs lezárva a dolog. Itthon vagyok a gyerekekkel 24 órában, de ez nem jelenti azt, hogy állandóan mellettük ülök. Végzem a házimunkát, blogolok, tanulok (kötés, horgolás, html), alkotok (nyelvoktatócsomagot, pulóvert), tanítom a gyerekeket, és a gyülekezetben is igyekszem tenni ezt-azt. De min legyen a hangsúly? És melyik tölt el örömmel, melyik kapcsol ki?
Nem szeretek főzni, egyszerűen taszít, és emiatt sokszor nem is sikerül, mert kedvetlenül állok neki. Nem hiszem, hogy egy kisgyerekes családban rendet lehet tartani (hacsak nem a gyereknevelés rovására megy), és egyáltalán érdemes.
Ezzel szemben nagyon szeretek magányosan alkotni (bármit... a szlogenem: bármire képes vagyok, ha békén hagynak, lásd html). De ebbe nagyon bele tudok feledkezni, és ez nem megy úgy, hogy esténként van egy órám, és akkor csinálom. Ez olyan, mint az ihlet, néha jön, és elsodor :D
Mondhatnám, hogy ehhez van kedvem, tálentumom, de nem tudom ezt nyugodt szívvel mondani. A férjem nagyon türelmes, támogató, de két nap után (amit szinte csak a konyhában töltöttem :D) azt mondta: ezt szeretem, mikor sürögsz-forogsz, és gondoskodó vagy....
Hiszem azt, hogy vannak tálentumaink, vágyaink, de vannak kísértéseink is. Vagyis nem biztos, hogy ami jó nekem, az jó a családomnak is. Áldozatot kell hozni. Csak ez nagyon nehéz, és vigyázni kell, hogy ne az legyen a vége 10 év után, hogy: miattad nem bontakoztam ki.
Úgyhogy azért imádkozom mostanában, hogy meglássam, mi az életemben a tálentum, és mi a kísértés, a hiúság. És hogy Isten nem kegyetlen, azt abból is látom, hogy tegnap boldog voltam, hogy elmosogattam :D :D de azért ez nem ilyen egyszerű. A harc az harc.

2010. december 14., kedd

Mi kell a gyerekemnek?



Nagyon-nagyon ritka pillanatok!!!


Jó kérdés... nem tudom. De az biztos, hogy nem ugyanaz, mint a tiednek, vagyis van egy néhány közös dolog, de azért nagyon sok a különbözőség.
Eszti blogján beszélgettünk arról, hogy mit is jelent a tanulás. És azóta (mivel még nem forrott ki bennem a megoldás), nem tudunk hagyományos értelemben tanulni :D Szerinte a tanulás élvezetes együttlét kell legyen. Próbálom figyelni, megismerni a gyerekeimet, és nem megijedni, amikor úgy érzem, hogy semmit sem tanultunk, mert másnap meg rácsodálkozom, amikor a hétévesem a Murphy angol nyelvtankönyvből (English Grammar for Use, elementary) tanulja a kétfajta jövőidőt, és mondatokat másol és alkot. De ismerve őt szüksége van noszogatásra, csak még nem értem a mértékét. Elég, ha a házimunkában állok mellette, és nógatom?
Nagyon elfáradtam, persze ebben a töviseim, az időjárás és sokminden más is közrejátszik. Igyekszem nem vádolni magam, amikor nincs erőm játékosan tanulni, és bízni az Úrban, hogy ad majd egy lendületet, és mindent behozunk.

Ha nem kellene vizsgázni (ebben a tanévben két iskolában is :(), akkor hagynék mindent, és a házimunkára, no meg legfőképpen az Istennel és a gyerekeimmel való jó kapcsolatra fektetném a hangsúlyt. Vajon mit gondol a lányom, maikor papolok neki? Mi járhat a fejecskéjében, szívében, amikor szomorú arccal mondja, hogy szeretne engedelmes lenni. Mit kellene másképp csinálnom, hogy jobb legyen minden, és ne csak jó jegyeket hanem mennyei kincseket tudjunk gyűjteni, amik megmaradnak, mint pl. a szeretetteljes kapcsolat, egymás értékelése, vidámság, Istennel való meghitt kapcsolat, szolgálat, stb. ?

Előre is áldott, bűntudatmentes karácsonyi ünnepeket kívánok! (magamnak is :))

2010. augusztus 21., szombat

A világ legszigorúbb szülői

Érdekes videókat néztünk ma meg. Egy amerikai család fogadott be angliai fiatalokat tíz napra, hogy újfajta nevelésben részesüljenek, legalábbis nekik újfajta. Érdekes volt látni ahogy az első videón isznak, cigiznek, buliznak, nincsenek tekintettel senkire, és végül nagy változáson mennek keresztül egy szigorú, szerető család hatására.

Érdemes megnézni az összes kapcsolódó videót.

Egyetlen bajom van csak az egésszel, hogy a család mormon. Ennek ellenére nagyon tanulságosnak tartom.


2010. június 30., szerda

Szeretnél szolgálni? Hitben megerősödni és másokat is erősíteni?


Fiatal tizenéves (huszonéves) vagy, aki már átadtad életed Jézus Krisztusnak, éled a mindennapjaidat, és közben tapasztalod az élet nehézségeit, kísértéseit, de Isten áldását is? Szeretnél szolgálni? Itt a nagy lehetőség. Nem is gondolod, milyen nagy áldás tapasztalatot cserélni, elmondani, hogy a rögös hétköznapjaidban Isten hogyan vezetett, hogyan adott életcélt. Ehhez még menned sem kell sehova (persze azért beszélj róla nyugodtan), az is nagy áldás, ha neten írsz róla.

Rengeteg angol blog van, de azt errefele kevesen értik. Ezért bátorítalak, nézegesd meg ezeket a blogokat és ha segítségre van szükséged, jelentkezz, szívesen segítek. Kattints a képre.

Nőiesség, céltudatosság, áldás, tinédzserkor, blogolás

http://feelinfeminine.com/images/ffad.PNG

http:/trainingdaughtersteachingwives.com







2010. június 28., hétfő

Why do we still study? * Miért tanulunk még mindig?


My aim is to teach my children some important life skills. Summer study is about learning how to sit still, how to do our best and how to manage the house. Since I am not satisfied with what we have accomplished, we still exercise.

So in the mornings we get up, dress up, have breakfast, have a family devotion and then we tidy up a little bit, especially the dining room, the study room. After that we study an hour (Samuel is having tot school) and then we fold the clothes or make dinner (that is at lunch time in Ukraine :)) We rarely eat fast food or frozen, can products, so it takes a lot to prepare food. The children help me with this, too, but sometimes they just play. They visit their neighbour friends in the afternoon, or the friends come over. They usually watch DVD every day, but I try to influence them not to watch DVDs in their mothertongue, so they can study in the meanwhile.

Here are some old pictures, when Johanna was about 2-3 years old.

Az a célom, hogy a gyerekeim felkészüljenek az életre, nem elég, ha tudják az adott tantárgyakat. Ezért tanulunk nyáron is, ami nem is valódi tanulás, hiszen a cél az, hogy önuralmat tanuljanak, ne hisztizzenek tanulás közben, hogy a tőlük telhető legjobbat megtegyék, és rendben tartsuk együtt a házat.

Ezért reggel felöltözés és reggeli után igeolvasás van és imaközösség, utána pedig kis rendrakás főleg az ebédlőben , tanulószobában. Aztán tanulunk kb. egy órát (Samunak totyogó klub van, vagyis fejlesztő játékokkal játszik az asztalunknál vagy a földön). Aztán ruhát pakolunk el, főzünk. A főzés elég sok időt vesz igénybe, de igyekszem egyszerűsíteni, bár igyekszünk ritkán enni gyorsfagyasztott ételeket és konzervet. Délután a szomszéd barátokhoz mennek át, vagy itt játszanak együtt. Minden nap néznek DVDt, de igyekszem, hogy ne magyarul nézzék, így legalább tanulnak belőle.

Néhány képet teszek fel Johannáról, amikor 2-3 éves volt, és résztvett a házimunkában :)
2005_1202Image0033

2006_0113Image0095

2006_0414Johi0009

2010. június 21., hétfő

Studying * Tanulás

Johanna megkeresi a kártyán szereplő művelet eredményét.

Ezt a tejesdoboz hajót apa készítette Samu nagy örömére, aztán befújta festékkel.

Széttépkedett papírokat, de aztán szó nélkül felporszívózta :)

Habszivacs betűket szortíroz szín szerint, közben a betűket is mondogatjuk, a cica betűt és ház betűt már ismeri :)
Míg Johanna tanult, Samu pakolgatta a matekes kártyákat. Jobb így együtt tanulni, mint Johanna az íróasztalnál, Samu pedig a földön.

Johanna itt a "Choosing Obedience" feladatait végzi a segítségemmel. Hamarosan az egész könyv elérhető lesz magyarul az oldalamon a szerző engedélyével ingyen.

Lufik szín szerinti szortírozása.

2009. október 6., kedd

Engedelmeskedünk


Egy angol oldalon találtam, és leforditottam ezt az egyoldalas kis plakátot, ami figyelmezteti a gyerekeket, hogyan is viselkedjenek.

2009. június 1., hétfő

Engedelmeskedni !?


Kedves Csengi, Kriszta, Kristóf és Kincső!

Úgy gondolom, hogy ez a téma titeket is érdekelhet, mert mindenki erről beszél: engedelmeskedj!!! A feladatlapok segítségével megérthetitek, hogy kiknek és miért kell és jó engedelmeskedni. A könyvet angolul vettem meg, és a szerző engedélyével fordítottam le egy részét.
Itt lehet letölteni. (Kaye Freeman-re kattintva)

Jó munkát!

Other books by Kaye Freeman/ Kaye Freeman hasonló könyvei:

Akik olvasnak