A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ukrán/Ukrainian/українскі. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ukrán/Ukrainian/українскі. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. április 16., szombat

Olyan nyelvre is tanítom, amit magam sem tudok :O

Felnőtt koromban kezdtem ukránul tanulni néhány éve, és gagyogok, de beszélni nem igazán tudok. Ennek ellenére tanítom a lányomat, vagyis inkább gyakorlunk. Járunk ukrán órára hetente egyszer, ahol jegyzetelek, és itthon elkészítem a szókártyákat, Power Point vetítéseket, feladatlapokat, szóellenerzőt. Ezekhez ingyen hozzájuthatsz, ha hírlevél-feliratkozóm vagy.

Ami talán számodra is fontos lehet, mindegy, hogy milyen nyelvet tanul gyermeked:

  • foglalkozom a tanítandó anyaggal, vagy én készítem el, vagy átrágom magam rajta, ha nem a sajátom, ezáltal én is megtanulom
  • a kisöcs is tanul észrevétlenül, sokszor elhülyéskedi, és épp ettől válik érdekesebbé
  • színesek, változatosak az anyagaim, hogy hatékonyabb legyen
  • a szóellenőrző egy táblázat, amiben minden sor elején van egy kis mini kép a tanult szóhoz, majd a hét napjaihoz kis rubrikák. Minden nap bejelöli, amelyiket meg tudta nevezni, hétvégén rendszerint mindet tudja. Hét végén látja, hogy már tudja, amit hét elején még nem, ez ösztönzi.
  • A feladatlapoknál mondatokba kell behelyettesíteni a képeket szavakra. Itt gyakorolja az olvasást, írást és a szavakat is.
  • A vetítésekkel sokkal gyorsabban tanulja a szavakat, ha fáradt, akkor is képes végignézni, és szinten tartja a tudását. Ráadásul komoly harc folyik, hogy ki kapcsolja ki az adott vetítést, ezért kell sokszor megnézni :D
  • A szókártyákat megnevezi, vagy elmondja a jelentését (attól függ, hogy kép vagy írás), és külön teszi, amit nem tudott, ezeket újra megpróbálja
Mindez amolyan "iskolás" nyelvtanulás, hiszen ő már majdnem nyolcéves, és én nem beszélem a nyelvet, és nincs hatékony segédanyagunk (nincs időm egy teljeset megírni).

2010. december 4., szombat

Mit csináltál már megint?

Hát először is nem írtam blogbejegyzést... már egy ideje. Elvagyok azzal, hogy Virág ontja magából a jobbnál jobb ötleteket, sztorikat, ami megmelengeti a szívemet és jókat nevetek a humorán.

Sokszor fekszem úgy le, hogy már megint nem csináltunk semmit, nem tanultunk eleget, a ház rendetlen, a gyerekek rosszak, mi lesz a vizsgán? Aztán az Úr mindig megajándékoz egy-egy olyan nappal, ami kárpótol, és habár rendszerint ezekből kevesebb van, mégis többet nyom a mérlegen.

Szeretem Carissa oldalát olvasgatni, és készítek is Samunak (3) kis feladatokat, de legtöbbször olyan ötletesen eljátszik két pálcikával vagy három kártyával, hogy fölösleges feladatokon törni a fejem. Egyszerűen leül, előveszi a színes habszivacs-betűket, a régi kekszesdobozt (aminek kis rekeszei vannak, olyan, mint a bombonos doboz, csak nagyobb mélyedésekkel), és színek szerint különválogatja felszólítás nélkül.


Persze többször van olyan, hogy hisztizik, nem hagyja Johannát tanulni, de erről nem szívesen szoktam blogolni :) Ezért van az, hogy talán úgy tűnik, nálunk minden simán halad, és mintacsalád vagyunk, NEEEM.

Johanna (7) pedig a minap zeneszerzőkről kezdett kérdezgetni. Ugyanis a zenesuliban látta, hogy a nagyobbak tanulgatják a zeneszerzők életét. Elővette a füzetét, és kezdte leírni a zeneszerzők életét, persze a saját elgondolása szerint (kattints a képre, hogy el tudd olvasni):


És nem akart leállni, csak írta-írta, és kérdezte, hogy milyen zeneszerzők vannak még. Átbogarászta a Mozartról szóló kis könyvet, amit a könyvtárból kölcsönöztünk ki, és meghallgatta a CD-t.


Mikor már nem jutott több zeneszerző neve eszembe, elővetettem vele egy könyvet, majd jöhettek a festők. Van Goghot jól ismeri, és amikor megemlítettem Degast, akkor felcsillant a szeme: "ja, a balerina-festő" :)



Nyolc oldalt írt így tele az én csemetém, aki általában teljesen összeomlik két sor írás után, és úgy érzi, hogy nála szerencsétlenebb nincs a világon. Az írása csúnya, legalábbis szerintem. . Ennek egyik oka az íráskép-váltás az iskola-váltás miatt. Így írt elsőben. A másik ok, hogy a zenesuliban is így írtak a lányok :)

A másik meglepetés az ukránozás volt. Elolvasott egy kis könyvecskét (A kesztyű), ami valójában egy mese sok képpel, ukránul, cirill betűkkel, és sok mindent megértett belőle. Ez azért különös, mert egy héten egy ukránórája van, a többi rajtam múlik, és én sem tudok ukránul.

Ennek örömére készítettem egy kis feladatot a meséhez, hogy gyakorolhassuk. Letöltheted innen. (Iratkozz fel hírlevelemre, hogy megkapd a jelszót az oldalhoz)

Az ilyen események, napok megörvendeztetnek, és ilyenkor nem sokat törődöm azzal, hogy mi lesz a vizsgán, mert a lényeg az, hogy mi lesz az életükkel :)

2010. október 26., kedd

Ukránul is tanulunk

A játékos ukrán foglalkozáson az évszakokról, hónapokról tanulnak. Készítettem hozzá egy kis plakátot. Innen letöltheted.

A múlt órán pedig a személyes névmásokat tanulták. Innen töltheted le hozzá a segédanyagot. Képek a bemutatkozáshoz. (Bemutatjuk a szereplőket: név, életkor, van-e testvére, hol lakik)

Kis versikéket is tanulnak. Ez az egyik. Ez a másik.

2010. szeptember 20., hétfő

Van-e valami, amit rosszul is érdemes tudni?


Hallgatom a játszótéren szaladgáló gyerekeket. Egyszer magyarul, egyszer pedig ukránul szólnak egymáshoz. De jó is nekik, gondolom magamban, látszólag mindkét nyelvet nehézség nélkül használják.
Már évek óta foglalkozom a korai nyelvtanítással, és be kell vallanom nagy fordulatot vett bennem ez a téma. Mikor a lányom kétéves volt, nem használtam előtte idegen nyelvet, nehogy összezavarjam. Azóta sok minden változott. Megismerkedtem olyan édesanyákkal, akik születésük óta egy, két vagy akár öt idegen nyelvet is használnak otthon, és gyermekeik különböző szinten, de elsajátították ezeket a nyelveket iskolás korukra játékosan. Máris hallom a felszisszenést: szegény gyerekek… Vajon miért lehetnek mégis felszabadultak, vidámak azok a gyerekek, akik pici koruktól nyelvet tanulnak?
Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Nem mindegy, hogy hogyan történik a nyelvtanulás. Hogy érthetőbb legyen az álláspontom, most a személyes példánkat hozom fel. Két fontos dolgot nem hagyhatok ki. Nem értek egyet azzal, hogy a kisgyermekeknek előbb az anyanyelvüket kell megtanulniuk, és majd csak az iskolában egy idegen nyelvet. Azonban azt sem tudom elfogadni, hogy kisgyermekeket idegen nyelvű óvodába, iskolába adnak, úgy, hogy egy kukkot sem tudnak azon a nyelven.
A fiam még csak féléves volt, mikor először mélyültem el a korai nyelvtanulás témájában. A lányom ekkor négy és féléves volt. Ekkor kezdtünk el angolul tanulni, játékosan! Ezt hangsúlyoznom kell, mert nem volt angolóránk, hanem egyszerűen angol énekeket hallgattunk, angol meséket néztünk, angol szavakat, mondatokat használtunk játszás közben, és angol vetítéseket néztünk számítógépen (kép, szó, hang). Naponta alig egy órát foglalkoztunk az angol nyelvvel. A lányom először ellenállt. Nem érdekelte. Aztán mikor látta, hogy az öccse szívesen néz angol vetítéseket, ős is csatlakozott. Sokáig nem volt semmilyen visszajelzés, hogy vajon érdemes-e ezt csinálnom. Aztán egyszer csak megtört a jég, és zúdultak felém az angol énekek, mondatok (önállóan alkotott), versek. Akkor ámultam el igazán, amikor a kétéves fiam sorba megmutatta azokat a játékokat, amiket angolul megneveztem.
Úgy éreztem, hogy nem hiába dolgoztam (hiszen valljuk be, azért nem volt mindig könnyű). Ekkor már három idegen nyelvet tanultunk. Az angolon kívül ukránt és szlovákot. Ennek a két utóbbinak a története azért érdekesebb, mert egyik nyelvet sem beszélem. Könnyű volt angolul megnevezni a játékokat, de ukránul és szlovákul annál nagyobb kihívást jelentett.
De elszánt voltam. Nem volt könnyű három nyelvet tanítani. Beosztottuk a napokat: hetente két nap angol, két nap ukrán és 2 nap szlovák mesenézés, vetítés, könyvek, játszás. Közben kerestünk olyan családokat, akikkel tudnánk gyakorolni az ukránt, de hiába. Két nagy segítségünk volt. Bárány Erzsébet tanárnő már akkor elkezdte nekünk az ukránt tanítani, amikor még csak mi, szülők jártunk, mert a Johanna lányom még csak kétéves volt. Azt az alapot, amit ő lerakott, azóta is használom, és arra építek. Antal Melinda tartott a gyerekeimnek játékos foglalkozást, de a nagy távolság és elfoglaltság miatt sajnos ez megszakadt.
Nagyon keveset tudtam megtanulni e két nyelvből önszorgalomból, de azt mind igyekeztem itthon átadni játékosan. Sokszor úgy éreztem, többet is lehetett volna tanulni a gyerekekkel, hiszen egész nap együtt voltunk. Bizony néha meg kellett erőltetnem magam, hogy egy mesét ne magyarul olvassunk el, vagy hogy akár két mondat erejéig is, de ukránul beszéljünk a homokozóban. Leginkább a ragozás riasztott el. Nem tudtam helyesen használni, ezért nem is nagyon mertem.
Nemrég olvastam Lomb Katóról, aki kilenc-tíz nyelven tolmácsolt. Lomb Kató nem fogadta el azt a nézetet, mi szerint csak az tud egy nyelvet elsajátítani, akinek van erre nyelvérzéke. Meggyőződése szerint minél erősebb bennünk a motiváció, a késztetés, a vágy, annál hamarabb meg tudjuk tanulni a nyelvet. Szerinte a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni. Valóban, nem az a legfontosabb, hogy tizenkettesre vizsgázzunk idegen nyelvből, hanem hogy elboldoguljunk, ha idegenekkel találkozunk. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy hibásan tanítsuk meg gyermekeinket, hanem azt, hogy inkább tudjunk egy nyelvet hibásan, mint sehogy.
A mai korban nem lehet kifogás az, hogy „félek, hogy az én rossz kiejtésemet, nyelvtanomat fogja megtanulni”, hiszen rengeteg idegen nyelvű CD, DVD létezik, amit napközben egyéb tevékenység mellett hallgatva elsajátítható a helyes kiejtés. Én tehát nem a kiejtést tanítom gyermekeimnek, hanem a szavak, mondatok értelmét. A kiejtést majd „felszedik”.
Sokszor hallottam azt vissza, hogy nekem könnyű… Én ezt nem így látom. Bennem megvan az a vágy, motiváció, amiről Lomb Kató ír, hogy szeretném használni tudni az idegen nyelveket, de nem az anyanyelvem rovására.
A gyermekeimmel sokkal több időt fordítottunk az anyanyelvük ápolására, fejlesztésére. Rengeteg regényt, mesét olvastam nekik. Ez a legfontosabb.


Ne feledkezzünk meg az eredményekről sem, hiszen nem a tanulás, hanem a tudás a legfontosabb. Lassan három éve tanulunk nyelveket. A gyermekeim három és hétévesen szeretik a nyelveket, sokszor játszás közben is használják ezeket, mert az olyan vagány. A fiam, Sámuel sok mindet megért angolul, ha nem is mindig tud válaszolni a kérdéseimre, de megérti és elvégzi a feladatot.
A lányom alapszinten tud szlovákul mondatokat alkotni, bizonyos kérdésekre felelni. Az ukrán kicsit háttérbe szorult az elmúlt évben, így most arra összpontosítunk. Johanna angol kiejtése kiemelkedő, képes önálló mondatokat alkotni, folyékonyan olvasni, szöveget érteni. Nyáron tartotta első angolóráját, amit magabiztosan vezetett le a gyülekezetben az ingyenes gyerekangolon. Azóta pedig elkészítettük első nyelvoktató programunkat. A Caterpillarschool Nyelvoktató Csomag gyerekeknek készült. Minden tartozékát itthon készítettük. A hanganyag Johannát dicséri. A gyülekezetben már ki is próbáltuk, és nagy örömmel tapasztaltam, hogy a gyerekek, akik eddig még sosem tanultak angolul, néhány alkalom után szabadon önállóan használták az angol szavakat, mondatokat, és ami a legfontosabb, jól érezték magukat!
Nem az a célom, hogy nyelvzseniket neveljek, hanem hogy megtanítsam őket, és majd ők maguk is tanulják mindazt, amiben az életben szükségük lesz, nem diplomára, hanem tudásra! Ha most abbahagynám a gyermekeim nyelvtanítását, már akkor is megérte, hiszen erre a tudásra már csak építeni kell. De nem hagyom abba!

2010. július 30., péntek

Kincskeresés ukránul * Treasure hunt in Ukrainian

Ukrán kincskeresés

Ma vendégeket vártunk, de sajnos nem jöttek. Egy ukrán lányt és az unokatestvérét hívtuk meg, hogy egy kicsit játszanak, beszélgessenek velünk ukránul.

Készítettem egy kincskereső térképet, aminek segítségével egy kicsit gyakorolhattuk az ukránt. Ugyanis mi elmentünk kincset keresni a vendégek nélkül is.

A templomnál (néhány háznyira tőlünk) volt elrejtve a térkép, és az első kép, a postaláda. A szótárból megkerestük a “templom” szót ukránul, és beírtuk a térképre. Innen a postaládánkhoz mentünk. A postaládában újabb kép, és némi pénz volt. Így folytattuk a kincskeresést. A végén összegyűlt egy kis pénz, amivel Johanna elsietett a boltba édességért, nasiért.

Samu elégedetlen volt, mert semmi nem volt elásva, ezért megkérte Apát, hogy valamit ásson el neki. Most azt keresi a homokozóban :)

We invited some visitors today: a Ukrainian girl and her cousin, but they couldn’t come. We wanted to play and talk with them to practice Ukrainian.

I have made a treasure map, and we went on treasure hunt anyway. The map was hidden near the church, that is close to us. There was also a picture of a mailbox and some money. We serched in the dictionary for the word “church” in Ukrainian, and wrote it on our map. Then we went on to our mailbox and so on. At the end the kids had some money, and JOhanna went to the shop to buy some sweets.

Samu was unhappy, because nothing was hidden in the ground, so he asked his father to hide something in the sandpit. He is searching for it. :)

You can download the map here, and the pictures here.

2010. május 11., kedd

Ukránóra * Ukrainian class

Ma tartottam az első ukránórát az oviban... na de ne szaladjunk annyira előre.

Nagyon foglalkoztat a kisgyermekkori nyelvoktatás, és ezért megkértem az óvónőt, hogy hadd vegyek részt egy ukrán foglalkozáson. (Angol-tanítás nincs az iskolában, csak német, ezért a kedvencem, az angol kilőve) Ő erre azt mondta, hogy ne megfigyelni, hanem megtartani menjek :O Ezen nagyon meglepődtem, mert autodidakta módon tanultam ukránul kb. egy évig heti egy órában, ami nagyszerű alap volt, de azért nem bízom el magam. Igaz, hogy kiadtam a Johi nyuszi ukránul tanít című könyvemet CD-vel, de ettől sem szálltam el :D Van mit tanulnom bőven....

Szóval sokat gondolkodtam, és mivel már Johanna is nyúzott, ma elmentünk ketten az oviba. Ő filmezett ... khm... khm.... én meg szerettem volna minél többet csak ukránul beszélni, de nagyon nehezen ment, főleg mert a szlovákkal kevertem, ami már jobban megy mint az ukrán.

A gyerekek nagyon édesek voltak, nem kellett fegyelmezni őket, aktívak voltak, és azt mondták, mehetünk máskor is, pl. holnap :)

A mai első órán a színeket tanultuk:

mindenkinek el kellett ismételni a kártyán levő színt az adott módon (vidáman, mérgesen, suttogva, kiabálva stb), és átadni a következőnek. Így mindenki elmondta a színeket.

Utána színes cicákat kellett kiválogatni, majd elénekeltük a Szivárvány színei című dalt a Johi nyuszi CD-ről:

Izgalommal várom a jövő heti alkalmat, és hálás vagyok, hogy így szolgálhatok az Úrnak és a gyülekezetünknek.




Today was my first Ukrainian class in the kindergarden. It was great, despite that I studied Ukrainian only for a year. The kids were great and cooperative. They told me to come on the next they, too :)

My 6 yo daughter holded the camera....


2009. június 28., vasárnap

Ukrán keresztyén énekek Power Point /Ukrainian Christian Songs on Power Point


A dalokat itt találtam, és a vetítéseket én készítettem. A képre kattintva letölthető a megadott linkről.

I have found these songs here, and I made some slideshows. You can download the Power Points by clicking on the images.


Photobucket

Akik olvasnak