2010. szeptember 20., hétfő

Van-e valami, amit rosszul is érdemes tudni?


Hallgatom a játszótéren szaladgáló gyerekeket. Egyszer magyarul, egyszer pedig ukránul szólnak egymáshoz. De jó is nekik, gondolom magamban, látszólag mindkét nyelvet nehézség nélkül használják.
Már évek óta foglalkozom a korai nyelvtanítással, és be kell vallanom nagy fordulatot vett bennem ez a téma. Mikor a lányom kétéves volt, nem használtam előtte idegen nyelvet, nehogy összezavarjam. Azóta sok minden változott. Megismerkedtem olyan édesanyákkal, akik születésük óta egy, két vagy akár öt idegen nyelvet is használnak otthon, és gyermekeik különböző szinten, de elsajátították ezeket a nyelveket iskolás korukra játékosan. Máris hallom a felszisszenést: szegény gyerekek… Vajon miért lehetnek mégis felszabadultak, vidámak azok a gyerekek, akik pici koruktól nyelvet tanulnak?
Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Nem mindegy, hogy hogyan történik a nyelvtanulás. Hogy érthetőbb legyen az álláspontom, most a személyes példánkat hozom fel. Két fontos dolgot nem hagyhatok ki. Nem értek egyet azzal, hogy a kisgyermekeknek előbb az anyanyelvüket kell megtanulniuk, és majd csak az iskolában egy idegen nyelvet. Azonban azt sem tudom elfogadni, hogy kisgyermekeket idegen nyelvű óvodába, iskolába adnak, úgy, hogy egy kukkot sem tudnak azon a nyelven.
A fiam még csak féléves volt, mikor először mélyültem el a korai nyelvtanulás témájában. A lányom ekkor négy és féléves volt. Ekkor kezdtünk el angolul tanulni, játékosan! Ezt hangsúlyoznom kell, mert nem volt angolóránk, hanem egyszerűen angol énekeket hallgattunk, angol meséket néztünk, angol szavakat, mondatokat használtunk játszás közben, és angol vetítéseket néztünk számítógépen (kép, szó, hang). Naponta alig egy órát foglalkoztunk az angol nyelvvel. A lányom először ellenállt. Nem érdekelte. Aztán mikor látta, hogy az öccse szívesen néz angol vetítéseket, ős is csatlakozott. Sokáig nem volt semmilyen visszajelzés, hogy vajon érdemes-e ezt csinálnom. Aztán egyszer csak megtört a jég, és zúdultak felém az angol énekek, mondatok (önállóan alkotott), versek. Akkor ámultam el igazán, amikor a kétéves fiam sorba megmutatta azokat a játékokat, amiket angolul megneveztem.
Úgy éreztem, hogy nem hiába dolgoztam (hiszen valljuk be, azért nem volt mindig könnyű). Ekkor már három idegen nyelvet tanultunk. Az angolon kívül ukránt és szlovákot. Ennek a két utóbbinak a története azért érdekesebb, mert egyik nyelvet sem beszélem. Könnyű volt angolul megnevezni a játékokat, de ukránul és szlovákul annál nagyobb kihívást jelentett.
De elszánt voltam. Nem volt könnyű három nyelvet tanítani. Beosztottuk a napokat: hetente két nap angol, két nap ukrán és 2 nap szlovák mesenézés, vetítés, könyvek, játszás. Közben kerestünk olyan családokat, akikkel tudnánk gyakorolni az ukránt, de hiába. Két nagy segítségünk volt. Bárány Erzsébet tanárnő már akkor elkezdte nekünk az ukránt tanítani, amikor még csak mi, szülők jártunk, mert a Johanna lányom még csak kétéves volt. Azt az alapot, amit ő lerakott, azóta is használom, és arra építek. Antal Melinda tartott a gyerekeimnek játékos foglalkozást, de a nagy távolság és elfoglaltság miatt sajnos ez megszakadt.
Nagyon keveset tudtam megtanulni e két nyelvből önszorgalomból, de azt mind igyekeztem itthon átadni játékosan. Sokszor úgy éreztem, többet is lehetett volna tanulni a gyerekekkel, hiszen egész nap együtt voltunk. Bizony néha meg kellett erőltetnem magam, hogy egy mesét ne magyarul olvassunk el, vagy hogy akár két mondat erejéig is, de ukránul beszéljünk a homokozóban. Leginkább a ragozás riasztott el. Nem tudtam helyesen használni, ezért nem is nagyon mertem.
Nemrég olvastam Lomb Katóról, aki kilenc-tíz nyelven tolmácsolt. Lomb Kató nem fogadta el azt a nézetet, mi szerint csak az tud egy nyelvet elsajátítani, akinek van erre nyelvérzéke. Meggyőződése szerint minél erősebb bennünk a motiváció, a késztetés, a vágy, annál hamarabb meg tudjuk tanulni a nyelvet. Szerinte a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni. Valóban, nem az a legfontosabb, hogy tizenkettesre vizsgázzunk idegen nyelvből, hanem hogy elboldoguljunk, ha idegenekkel találkozunk. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy hibásan tanítsuk meg gyermekeinket, hanem azt, hogy inkább tudjunk egy nyelvet hibásan, mint sehogy.
A mai korban nem lehet kifogás az, hogy „félek, hogy az én rossz kiejtésemet, nyelvtanomat fogja megtanulni”, hiszen rengeteg idegen nyelvű CD, DVD létezik, amit napközben egyéb tevékenység mellett hallgatva elsajátítható a helyes kiejtés. Én tehát nem a kiejtést tanítom gyermekeimnek, hanem a szavak, mondatok értelmét. A kiejtést majd „felszedik”.
Sokszor hallottam azt vissza, hogy nekem könnyű… Én ezt nem így látom. Bennem megvan az a vágy, motiváció, amiről Lomb Kató ír, hogy szeretném használni tudni az idegen nyelveket, de nem az anyanyelvem rovására.
A gyermekeimmel sokkal több időt fordítottunk az anyanyelvük ápolására, fejlesztésére. Rengeteg regényt, mesét olvastam nekik. Ez a legfontosabb.


Ne feledkezzünk meg az eredményekről sem, hiszen nem a tanulás, hanem a tudás a legfontosabb. Lassan három éve tanulunk nyelveket. A gyermekeim három és hétévesen szeretik a nyelveket, sokszor játszás közben is használják ezeket, mert az olyan vagány. A fiam, Sámuel sok mindet megért angolul, ha nem is mindig tud válaszolni a kérdéseimre, de megérti és elvégzi a feladatot.
A lányom alapszinten tud szlovákul mondatokat alkotni, bizonyos kérdésekre felelni. Az ukrán kicsit háttérbe szorult az elmúlt évben, így most arra összpontosítunk. Johanna angol kiejtése kiemelkedő, képes önálló mondatokat alkotni, folyékonyan olvasni, szöveget érteni. Nyáron tartotta első angolóráját, amit magabiztosan vezetett le a gyülekezetben az ingyenes gyerekangolon. Azóta pedig elkészítettük első nyelvoktató programunkat. A Caterpillarschool Nyelvoktató Csomag gyerekeknek készült. Minden tartozékát itthon készítettük. A hanganyag Johannát dicséri. A gyülekezetben már ki is próbáltuk, és nagy örömmel tapasztaltam, hogy a gyerekek, akik eddig még sosem tanultak angolul, néhány alkalom után szabadon önállóan használták az angol szavakat, mondatokat, és ami a legfontosabb, jól érezték magukat!
Nem az a célom, hogy nyelvzseniket neveljek, hanem hogy megtanítsam őket, és majd ők maguk is tanulják mindazt, amiben az életben szükségük lesz, nem diplomára, hanem tudásra! Ha most abbahagynám a gyermekeim nyelvtanítását, már akkor is megérte, hiszen erre a tudásra már csak építeni kell. De nem hagyom abba!

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik, amit irsz. Én is próbálom itt ott bevetni, pl hogy angolul nézzenek mesét, de nagyon nem tetszik nekik az ötlet...
    És most egyelore nem igazán van energiám ebbe fektetni, de fokozatosan szeretnék ezzel is egyre többet foglalkozni.
    Ja és tetszik a Nyelvoktató csomagotok, nagyon ügyikék vagytok, komolyan! Gondolkodom is rajta, hogy megrendelném...

    VálaszTörlés
  2. Gondolkodj, csak ne túl sokáig :) Hátha azzal megszeretnék az angolt.

    VálaszTörlés

A megjegyzéseket szívesen fogadom, de előbb elolvasom, és csak utána teszem közzé.

Akik olvasnak