Sokan érdeklődtetek a megismerkedésünkről. Hát most elmondom :)
Nem leszek nagyon részletes, mert arra nincs itt hely, de a lényeg a lényeg.
A tények: Én még középiskolás voltam a nagyvárosban, amikor egy külföldi fiú felvételit nyert a teológiára. Vasárnapi iskolát vezettem, istentiszteletre jártam a teológiára is, és ő figyelt. Én erről 2 évig nem tudtam semmit! Aztán érdekes módon én is felvételt nyertem a teológiára de vallástanári-angol szakra. Ő ügyesen megtudta a nevemet a folyosón szereplő névsorból, és kérdezősködött utánam. Én erről végig semmit sem tudtam, nem is emlékszem, hogy valaha láttam volna.
Aztán "véletlenül" eljött a barátjával a mi ificsoportunkba, de akkor úgy alakultak a dolgok, hogy én egy hónapig nem tudtam elmenni, ő közben megismerkedett a húgommal, és a húgom magyarázta nekem, hogy teológusok járnak ifire.
Végül sikerült találkoznunk. Nekem rögtön szimpatikus volt, de úgy tűnt, hogy én hidegen hagyom őt ;)
Röviden szólva, sokat beszélgettünk, egyetemi ifire is jártunk.
Aztán egyszer elhívott cukrászdába. Na de ez nem volt ilyen egyszerű, mert a vasárnapi iskola miatt lekéstem a teológiai istentisztelet kezdetét, amikor találkoznunk kellett volna. Kicsit csalódottan mentem haza, de aztán csörgött a telefon :) Délután találkoztunk, és én annyira reszkettem a cukrászdában, hogy alig tudtam fogni a kiskanalat :D Elmondta, hogy miért hívott, és aznap már azt is megbeszéltük, hogy hány gyereket szeretnénk :D
A háttér: Ez eddig a száraz valóság, de a háttér annál sokkal érdekesebb és csodálatosabb számomra.Mindketten hívő keresztyének voltunk, de teljesen más háttérrel, családdal, környezettel, élettapasztalatokkal. Én csapongtam a világi bulizós élet és az erkölcsös hívő élet között. Nem igazán találtam a helyem. A szívem mélyén a fehér lovas hercegre vártam, de valahogy mindig csak a rideg valósággal találkoztam, ami nem tetszett.
És amikor úgy történtek a dolgok, ahogy én azt elképzeltem, akkor legszívesebben világgá kürtöltem volna. Ő két évig várt, és imádkozott, hogy szólítson-e meg, én vagyok-e a neki rendelt társ. Én is imádkoztam, amikor már ismertem, hogy ha nem kedves Istennek ez a kapcsolat, akkor ne legyek bele szerelmes.
Két és fél év után házasodtunk össze. Mindkettőnknek ez volt az első komoly kapcsolatunk, és nem szégyellem, hogy szűzen mentem férjhez, és ezt a mai napig sem bánom. Hálás vagyok Istennek a férjemért. Nem mennyország a kapcsolatunk, hiszen a földön élünk, de egyre jobban megismerjük egymást, az Istentől rendelt szerepünket, és csiszolódunk egymáshoz. Annyi támadás éri a házasságokat, hogy sosem tudhatjuk, mikor kerülünk az ördög csapdájába. Ezért azzal zárom, hogy Istenre bízzuk magunkat, és reménykedünk, hogy 10 év múlva is örömmel olvassuk majd ezt a beszámolót.

Nagyon szép ,amit elmeséltél nekünk' Sok boldog évet kivánunk és egészséget'Üdv:Enci.
VálaszTörlés"Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek." 2Kor.13:11
VálaszTörlésBár ez egy egész gyülekezetnek szól, de rátok is igaz, mint Krisztus testének tagjaira. Isten valóban megtart, ha ti is megmaradtok az ő utain. Ehhez is az Ő kegyelme kell.
Kívánom nektek a legjobbakat a házasságotok minden napjára: az Úr Jézus közelségét és állandó jelenlétét otthonotok falai között és mindenütt, amerre jártok. Szeretettel gondolok rátok.:)