2010. december 19., vasárnap

Mi kell a férjednek?

A nők egyenjogúságra törése óta szerintem nem csak egyes nőkben (mint bennem is) dúlnak nagy harcok, hanem bizonyára nagyon sokakban. Talán nem tör úgy felszínre, de valószínűleg mindenkiben ott van a feszítő kérdés: miért élek, karrier vagy család vagy mindkettő?
Én vallom azt, ami bizonyára sokakat megbotránkoztat, hogy a férfi a család feje, vezetője, papja, és a feleség engedelmességgel tartozik neki. Ez nem szolgai engedelmesség, hiszen, ha belegondolok, hogy nem nekem kell hatalmas döntéseket meghozni, és eltartani egy családot, akkor örömmel teszem.
Hála Istennek nem vagyok karrierista. Majdnem elkapott a gépszíj, de idejében leálltam, és fantasztikus döntés volt.


Azonban ezzel még nincs lezárva a dolog. Itthon vagyok a gyerekekkel 24 órában, de ez nem jelenti azt, hogy állandóan mellettük ülök. Végzem a házimunkát, blogolok, tanulok (kötés, horgolás, html), alkotok (nyelvoktatócsomagot, pulóvert), tanítom a gyerekeket, és a gyülekezetben is igyekszem tenni ezt-azt. De min legyen a hangsúly? És melyik tölt el örömmel, melyik kapcsol ki?
Nem szeretek főzni, egyszerűen taszít, és emiatt sokszor nem is sikerül, mert kedvetlenül állok neki. Nem hiszem, hogy egy kisgyerekes családban rendet lehet tartani (hacsak nem a gyereknevelés rovására megy), és egyáltalán érdemes.
Ezzel szemben nagyon szeretek magányosan alkotni (bármit... a szlogenem: bármire képes vagyok, ha békén hagynak, lásd html). De ebbe nagyon bele tudok feledkezni, és ez nem megy úgy, hogy esténként van egy órám, és akkor csinálom. Ez olyan, mint az ihlet, néha jön, és elsodor :D
Mondhatnám, hogy ehhez van kedvem, tálentumom, de nem tudom ezt nyugodt szívvel mondani. A férjem nagyon türelmes, támogató, de két nap után (amit szinte csak a konyhában töltöttem :D) azt mondta: ezt szeretem, mikor sürögsz-forogsz, és gondoskodó vagy....
Hiszem azt, hogy vannak tálentumaink, vágyaink, de vannak kísértéseink is. Vagyis nem biztos, hogy ami jó nekem, az jó a családomnak is. Áldozatot kell hozni. Csak ez nagyon nehéz, és vigyázni kell, hogy ne az legyen a vége 10 év után, hogy: miattad nem bontakoztam ki.
Úgyhogy azért imádkozom mostanában, hogy meglássam, mi az életemben a tálentum, és mi a kísértés, a hiúság. És hogy Isten nem kegyetlen, azt abból is látom, hogy tegnap boldog voltam, hogy elmosogattam :D :D de azért ez nem ilyen egyszerű. A harc az harc.

12 megjegyzés:

  1. Eszter, ez a posztod nekem áldás volt. Elgondolkodtatott. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  2. Eszter, kívánom, hogy legyen elég erőd megharcolni ezt a harcot. :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, kíváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni :)

    VálaszTörlés
  4. Azt hiszem hasonlítunk egy kicsit ebben. Már kipróbáltam szerintem a végleteket. Ha van egy kicsi szabad percem, decoupage, viszont úszik a lakás , és a gyerekek...
    Az örökös takarítás és rendrakás sem jó, mert abba meg belefásul az ember. Kell idő a feltöltő tevékenységekre. A feleségek könyvében van egy fontossági sorrend,ez is lehet egy támpont. Nekem még a Virág által ajánlott flylady is sokat segített. (A lelkiismeretfurdaláson is) Orsi

    VálaszTörlés
  5. Igen, szerintem is kell feltöltődés, és nem lehet általánosítani. Mindenkit más kapcsol ki. És szerintem nem lehet lelkiismeretfurdalása egy anyának, ha leül pl 20 percre kötni, pedig nincs elmosogatva...

    VálaszTörlés
  6. Mostanában én is a helyemet keresem, ezekről gondolkodom, úgyhogy jó, hogy leírtad ezeket. Nekem is vannak kedvencebb dolgaim, mint pl. a főzés, nem is megy olyan jól, mint a sütés :), de azt gondolom, hogy minden, amit csinálok - és nem kerül Isten elé, hanem róla szól (és ez lehet bármilyen alkotás, hiszen minden az ő nagyságát dicséri!) az JÓ DOLOG!
    Én pl. bibliai gyerekanyagokat írok és észreveszem, hogy néha több időt fordítok rá, mint másra. Meg kell találnunk a helyes sorrendet, de ezt csak Isten segítségével és útmutatásával lehet! Én ezt értettem meg.
    Kedves Eszter, köszönöm!

    VálaszTörlés
  7. Annyira értem és érzem, amiről írsz. Én a rajzolásba szoktam így belefeledkezni. És állandóan harcolok, mert hiszem, hogy Isten nem véletlenül adta ezt a talentumot, és én Őt akarom vele dicsőíteni. De olyan nehéz megtalálni az egyensúlyt. Pedig ez nálam ez már csak azért is kényes kérdés, mert a gyerekek a legfőbb ihletforrásaim:) És sokszor észrevettem már, hogy azok a legsikerültebb, legsoaktmondóbb rajzaim, amiket az intenzíven velük töltött idő után rajzolok. Ha meg belemerülök, egy idő után képmutatásnak érzem azt, amit rajzolok... A házimunkáról meg... Egyébként nekem is a flylady segített, csak én Mariann (grey homeschool) blogján találkoztam vele.
    Na, ez jó hosszú lett:)

    VálaszTörlés
  8. Anyukám megfogalmazott még egy igazságot: a gyerekek nagyon hamar kiröpülnek, és ottmaradunk a férjünkkel, akivel, ha nem ápoltuk a kapcsolatunkat, akkor nem igazán lesz kellemes az a következő 20-30 év :( SZóval van mit tenni: maximálisan odafigyelni a gyerekekre, és a férjünkre is. Felköthetjük a gatyánkat!

    VálaszTörlés
  9. Nagyon örülök ennek a bejegyzésnek, mert bennem is hullámzott ez a kérdés. (Már nem, már a helyén van! Istennek legyen hála! ) Nekem a mindenazélénáll lakások nagyon gyanúsak és eszembe szokott jutni, hogy egyáltalán élnek-e ott. (Persze most azt is mondom, hogy nagyon sokfelé tevékenykedek, ezért némileg feloldozást adó elméleteket is gyártok :o) Szerintem a házaspár belső kapcsolata megelőzi a gyerekekre fordított hangsúlyt - remélem ezt jól értitek tőlem. Szóval én nem helyeslem, ha egy családban minden csak a gyerekek körül forog, csak az ő igényükre kell figyelni. Szerintem a gyerek része az egésznek és nem nagyobb, mint a felnőttek. Soha nem értettem meg, hogy néhány barátnőmnek semmire nincs ideje. Igenis vigyáznia kell magára egy anyának, töltődnie kell, mert mit ér egy leamortizálódott anya vagy feleség. Ki szeret annak a társaságában lenni? - és lehet, hogy kicsit önző is vagyok. Erika

    VálaszTörlés
  10. Szerintem is igazad van, Erika :) mindkét dologban. Persze nagyon nehéz megvalósítani, de ebben segít az Úr!

    VálaszTörlés
  11. Meg se akartam írni ezt a bejegyzést, azt hittem ez csak engem foglalkoztat, és fölösleges erről írni :)

    VálaszTörlés
  12. Játékra hívott Kikocs én pedig Téged! Nézz be hozzám! Erika

    VálaszTörlés

A megjegyzéseket szívesen fogadom, de előbb elolvasom, és csak utána teszem közzé.

Akik olvasnak