

Jó kérdés... nem tudom. De az biztos, hogy nem ugyanaz, mint a tiednek, vagyis van egy néhány közös dolog, de azért nagyon sok a különbözőség.
Eszti blogján beszélgettünk arról, hogy mit is jelent a tanulás. És azóta (mivel még nem forrott ki bennem a megoldás), nem tudunk hagyományos értelemben tanulni :D Szerinte a tanulás élvezetes együttlét kell legyen. Próbálom figyelni, megismerni a gyerekeimet, és nem megijedni, amikor úgy érzem, hogy semmit sem tanultunk, mert másnap meg rácsodálkozom, amikor a hétévesem a Murphy angol nyelvtankönyvből (English Grammar for Use, elementary) tanulja a kétfajta jövőidőt, és mondatokat másol és alkot. De ismerve őt szüksége van noszogatásra, csak még nem értem a mértékét. Elég, ha a házimunkában állok mellette, és nógatom?
Nagyon elfáradtam, persze ebben a töviseim, az időjárás és sokminden más is közrejátszik. Igyekszem nem vádolni magam, amikor nincs erőm játékosan tanulni, és bízni az Úrban, hogy ad majd egy lendületet, és mindent behozunk.
Ha nem kellene vizsgázni (ebben a tanévben két iskolában is :(), akkor hagynék mindent, és a házimunkára, no meg legfőképpen az Istennel és a gyerekeimmel való jó kapcsolatra fektetném a hangsúlyt. Vajon mit gondol a lányom, maikor papolok neki? Mi járhat a fejecskéjében, szívében, amikor szomorú arccal mondja, hogy szeretne engedelmes lenni. Mit kellene másképp csinálnom, hogy jobb legyen minden, és ne csak jó jegyeket hanem mennyei kincseket tudjunk gyűjteni, amik megmaradnak, mint pl. a szeretetteljes kapcsolat, egymás értékelése, vidámság, Istennel való meghitt kapcsolat, szolgálat, stb. ?
Előre is áldott, bűntudatmentes karácsonyi ünnepeket kívánok! (magamnak is :))

Eszter, kedves! :) A mottódat ajánlanám...csak a "Jézus Krisztus napjára" helyett mondd, hogy a vizsgákra.
VálaszTörlésTermészetesen nagyon sokat lehet másoktól tanulni, de attól azért óvnálak, hogy ezentúl a házimunka legyen a mumus.
:)
Szerintem ne legyen mumus se a házimunka, se a tanulás. :)
VálaszTörlés