A mai templomi szereplés kapcsán jutott eszembe néhány gondolat. Ott ültem a gyerekcsoport mögött, akik ficánkolva ülték végig az istentiszteletet, várva, hogy elszavalhassák verseiket. Rosszak voltak: csuklottak, nevetgéltek, karcolták a padot... néha rászóltam az előttem ülőkre, de nem sok sikerrel. Az én lányom sem volt egy szent. Több sorral előttem ült, így fegyelmezni nem tudtam. A szülők valószínűleg ugyanúgy szégyenkeztek, mint én a csemetéik miatt.
Mi történt itt? Összetereltünk 25 másodikos gyereket, mert ugye milyen édesek együtt, hadd szocializálódjanak. Otthon már valószínűleg senkinek sem jutott eszébe helyretenni a dolgokat. És a másodikos gyerekek valószínűleg még most sem tudják, hogy miért kell imádság közben egyenesen állni, és miért nem ülhet le, habár rettenetesen fáradtnak érzi magát :O
Ha minden gyerek a saját szülei mellett ült volna, akkor kis mozdulatokkal, szemkontaktussal fegyelmezni lehetett volna. Akkor talán otthon is meg lehetett volna beszélni, hogy ha Jézus meghalt értünk a kereszten, akkor talán mi is kibírunk 2 perc állva elmondott imádságot.
Nem várhatom el egy gyerekseregtől, hogy jól viselkedjen, és mindent tudjon, ha kiteszem a kísértésnek, amikor a másik piszkálhatja, elvonja a figyelmét, és ő még nincs felvértezve, ő még nem áll sziklaszilárdan. Szüksége van a SZÜLEI vezetésére. És majd, ha már erős lesz, akkor engedhetem a társaihoz, a világba, ahol meg fog állni, és nem fog elbukni. Ha ezt nem teszem meg, akkor csak azt nézhetem végig, ahogy újra és újra elbukik, mert nem segítettem neki. (ez nem azt jelenti, hogy nem játszhat gyerekekkel)
Ezért választottam az otthonoktatást. Mert nem várhatom el, hogy egy 25 fős gyereksereg nevelje meg nap mint nap. Ehelyett szeretném felvértezni, és mindig ott lenni, hogy idejében meg tudjuk beszélni a dolgokat.
Kár, hogy csak nekem fáj ez a téma, és más mindenki szerint jól volt ez így.
Az enyémek egyházi iskolába járnak.Sosem értettem, hogy lehet figyelmen kívül hagyni az életkori sajátosságokat és kisgyerekektől elvárni azt, amire ÉLETKORUKNÁL fogva képtelenek.Az lenne ijesztő, ha csöndben kibírnák az esetenkénti 1,5-2 órás istentiszteletet.
VálaszTörlésBiztos temperamentumtól is függ, és végülis nem azt várjuk el, hogy pisszenés nélkül üljön, hanem életkorának megfelelően viselkedjen. Egy nyolcéves már megérti, hogy miért állunk szépen imádság közben, de magától nem tudja, figyelmeztetni kell, és így szokja meg. Nem értettem, hogy most te ezt pontosan hogy értetted, amit írtál :)
VálaszTörlésRégen nagyobb tereken, szabadabb zöld felületeken, fák, vizek, kertek állatok és növények között nőtt fel egy gyerek, korlátlan mozgás lehetőségével. A kevés mozgás azonban frusztrációt, bizonyos agyi kapcsolatok elsorvadását generálja már kiskorban. Az óvodából iskolába kerülő gyermekek nem érettek még az iskolában elvárt, kötelező magatartásformára. Legalább 2 évre szükségük lenne még aktív mozgásban fejlődni, ahelyett, hogy elsősként a padban órákat üljenek és csupán a verbális érettségi szintjüket osztályozzák, értékeljék a tanárok.(Vekerdy)
VálaszTörlésA 2 percet talán ezért nem bírták ki. Mert előtte már sokat ültek.
Értem. Én csak arra akartam célozni, hogyha a gyerekek a szüleik mellett ülnek (persze én csak magamról tudok beszélni), akkor egy mosoly, egy halk "mindjárt vége van" lenyugtatja, és nem fajul el a dolog, nem lesz belőle szándékos hangos csuklás, vihogás. Én a hároméves örökmozgó fiammal ültem hátul, ő is mocorgott, felállt, leült, könyvet nézett, és semmi baj nem volt, de ha beültettem volna a gyerekek közé, akkor biztos nagy balhé lett volna.
VálaszTörlésSajnos itt tartunk, hogy némely szülőnek sem fáj, hogy nem tud a gyerek különbséget tenni, hol, hogyan viselkedünk.Mi is felnőtteket ültetünk a gyerekek közé, ha bemennek a templomba, és előtte is fel kell készitenünk őket...Nagyon jó a meglátásod Eszter, fel kell „vértezni”a gyerekeket! A szülőnek is otthon többet kellene beszélnie arról, miért kell a templomban csendben ülni, szépen viselkedni
VálaszTörlésIgen, és ez végülis nem csak a templomról szól, mert szomorú, ha egy felnőtt ember nem tud viselkedni egy rendezvényen, mert gyerekkorában nem tanították meg.
VálaszTörlés